Legjobb ár garancia i
Válasszon szállodáink közül, kérjen ajánlatot, vagy foglaljon közvetlenül online.

Bioegyensúly

A szervezet belső orvosának támogatása

A Bio Balance koncepció a gyakorlati kezeléseket funkcionális edzéssel ötvözi, hogy biomechanikai és energetikai szinten aktiválja a test öngyógyító erőit. Megfelelően felkészíti a testet az egyéb tünetorientált kezelésekre, és előnyösen támogatja a klasszikus gyógyító kezeléseinket.

A nyolc év alatt kifejlesztett Bio Balance egy egyedülálló módszer, amely a Myoreflex terápiát, az akupresszúrás masszázst és a sportorvoslás által a testmechanika és a funkcionális edzések területén elért legújabb eredményeket kombinálja.

A Bio Balance célja, hogy visszafordítsa az ülő életmód következtében rögzült testi feszültségeket, amik – ha nem kontrollálják őket – fizikai fájdalomhoz és az ízületek, például a csípő, a gerinc, a nyak és a térd ortopédiai megbetegedéseihez vezethetnek. A Bio Balance pozitív pszichológiai hatással is rendelkezik.

Pozitív hatás

A valódi siker a visszaállítás után kezdődik! 

A Bio Balance kezelések és az azokat követő fizikai edzés gyorsan visszaállítják az izmok memóriáját és koordinációját, és úgy segítenek elérni a gördülékeny és tünetmentes mozgást, hogy közben pozitívan befolyásolják a neurológiai útvonalakat is. Az eredmény a mozgásszervi rendszerre, az energiarendszerre és az érzelmi állapotra is kiterjedő azonnali, tartós és pozitív hatás.

Mozogjon szabadon, aludjon mélyen, gondolkodjon tisztán!

További részletekért kérdezze meg a gyógyfürdőben Önt kezelő orvost.

Lásd az Ensana Bio Balance kezeléseket

További információk a Bio Balance-ról

Életmódunk nem felel meg a testünknek!

Ahelyett, hogy élelemgyűjtés vagy vadászat céljából nap mint nap nagy távolságokat gyalogolnánk, fizikai tevékenységünk a minimálisra csökkent. Elég elmennünk a hűtőszekrényig, a sarkon lévő gyorsétterembe, a munkahelyi étkezdébe vagy a szupermarketbe, hogy kielégítsük az élelem iránti szükségletünket. Az elmúlt 5000 év technikai és orvosi fejlődése következetesen feltartóztatja a további evolúciót.

A 250 generációnyi orvosi ellátás nem elegendő ahhoz, hogy az evolúciós fejlődés révén hozzáigazítsa a testet az életmód ilyen mértékű változásához. Az eredetileg vadászatra és gyűjtögetésre termett szervezetünk megállt a fejlődésnek ezen a szakaszán, miközben az életmódunk megváltozott!

Az ülő ember

A gyerekek a civilizált élet kezdetén, általában hároméves korukban bekerülnek az óvodába, és az iskolába járásra készülve megtanulnak különböző tevékenységeket ülve végezni. Az iskola kezdetétől fogva a gyerekek (ugyanúgy, mint mi felnőttek) átlagosan napi 9,8 órát töltenek ülve.

Ezt a testtartást a gyermek egész növekedése során, nap mint nap gyakorolja, így ma már az ülő testtartás számít normálisnak. A medencét megdöntjük, a csípőt rendkívüli mértékben összehúzzuk, a hátunkat begörbítjük, a vállunkat befelé fordítjuk, a fejünket előre toljuk, hogy jobban lássuk a képernyőt... már annyira szokásossá vált ez a testtartás, hogy sokan teljesen a magukévá tették. „Ülj már le!” – de hogyan működik ez a valóságban? És miért üljünk le?

Mozgató és antagonista - a mozgás ökonómiája

Egy mozdulat végrehajtásában számos izom vesz részt. Legalább egy végrehajtó izom, vagyis a „mozgató”, és az annak megfelelő „antagonista”, amelynek az adott mozgás alatt el kell ernyednie, különben a mozgásra nem kerül sor.

Ha az antagonista nem tud megfelelően elernyedni, a mozgató izomnak nagyobb erőfeszítést kell kifejtenie, hogy az antagonista ellenállásával szemben is végre tudja hajtani a mozgást. A megnövekedett ellenállást ilyenkor az ízület nyeli el, ami az ízületi felületek fokozott egymáshoz nyomódása miatt a szükségesnél nagyobb stressznek van kitéve. Ez túlterheli a mozgató izmot, amelynek több munkát kell végeznie, mint amennyit tulajdonképpen szükséges lenne. A túlterhelés gyakran feszültségként érzékelhető, amelyhez a feszültség okozta fájdalom is társul.

Az egyes ízületek hosszú távú, napi rendszerességgel történő túlterhelése idővel az ízületi felületek és az ízület szerkezetének degenerációjához vezet, illetve specifikus tüneteket és kopásos jelenségeket is okozhat.

Psziché és testtartás

Az izomzatra és azon keresztül a test funkcionális anatómiájára és annak összetett kapcsolataira gyakorolt hatásnak következményei vannak. Emellett ez a bevésődött testtartás hatással van az ember pszichéjére is. Mivel tudjuk, hogy testünk a belső pszichénket kifejező szerv, a testtartás bizonyos formáinak gyakorlása hatással van a psziché birodalmára is.

Hasonlítsa össze a munkahelyen felvett testtartást egy elkeseredett személy testtartásával. Látja a jelentős összefüggést? Ha már tisztában vagyunk azzal, hogy a testtartás a belső psziché kifejeződése, célszerű-e olyan testtartást gyakorolni, ami a depresszióra jellemző?

Az, hogy testünket a kifejezés és a cselekvés legfontosabb eszközének tekintjük, az interdiszciplináris vizsgálatok terén elért előrehaladásnak köszönhető (lásd a zürichi erőforrás modellt). Testünk a cselekedeteink, tapasztalataink és érzelmeink tükre. Az érzékszervi érzékelések által vezérelt kommunikációs eszköz. Gondolataink és ötleteink megvalósítója. Ha a működése korlátozott, az korlátozza a cselekvési lehetőségeinket is.

Fizikai énünk figyelembevétele – jelentős autonóm és tanult kompetenciáinkkal együtt – komoly segítséget nyújt a holisztikus szempontból történő kezelések során. A belénk nevelt ülő testhelyzet okozta tétlenség az egyik legfontosabb szempont a degeneratív betegségek értékelése során.

Ez a tétlenség „izomszervünket” az érzelmi egészségünk középpontjába helyezi. Javarészt a belénk nevelt feszültség miatt, amelyet a mozgáson keresztül nem tudunk levezetni, elfelejtettük az önszabályozásra és az egyensúly elérésére való képességünket. Ez az önszabályozó képesség azonban testünk egyik legfontosabb képessége. A szükségessé váló belső gyógyítási folyamatokban „belső orvosunk” végzi el a munka nagy részét.

Hasonlóképpen, az egész napos ülés, a testmozgás hiánya és a táplálkozási hiányosságok miatt fellépő – hagyományos orvosi szempontból jelentéktelen – sok kis károsodás összességében nagyfokú szabályozási rendellenességet okoz.

Minden mozgásnak – akár tudatos, akár tudatalatti – van neurológiai összetevője is. Ez azt jelenti, hogy a mozgás a vezérlőközpontban, az agyban kezdődik, és az idegeken, az izomhártyán, az energiaellátó és -átvivő anyagokon keresztül jut el a végrehajtó, összehúzódást végző izom felé. Ez az útvonal és a ténylegesen részt vevő rendszerek információt nyújtanak a szervezeten belüli esetleges rendellenességekről.

Mi történik, ha kezelés nélkül megyek el az edzőterembe? ...

A tanult testtartás rögzül! Aki gyakorlatok segítségével nem dolgozik következetesen a belé nevelt összehúzódások ellen, az megszilárdítja a már korlátozott struktúrákat és ezáltal a rossz testtartást. Az egyénre szabott, funkcionális edzésen alapuló, szakszerű irányítás kulcsfontosságú az egészséges és hatékony mozgási folyamatok és más testfunkciók fejlesztésében.

Feszültségek és lehetséges következményeik

Ha megnézzük a mozgás során létrejövő kapcsolódásokat, világossá válik, hogy mennyire komplex módon kötődik általános egészségünk a mozgásszervi rendszerhez. Nyilvánvalóvá válik, hogy mely egészségügyi rendellenességek kerülnek végső soron a mozgásszervi rendszeren keresztül a felszínre. A mozgásszervi rendszer kezelése viszont határozottan előmozdítja a lényeges öngyógyító folyamatokat.

Segítséget nyújt, ha külön figyelmet szentelünk az egyes ízületeknek, például a csípő- vagy a vállízületnek.

Előregörbült testtartásunk (a fej és a váll előretolódik, a hát meggörbül) miatt a mellkasi izomzat (a nagy mellizom és a kis mellizom) gyakran nagymértékben összehúzódik, és a nyak elülső izomzata (a fejbiccentő izom és az elülső ferde nyakizom) is összehúzódik és megfeszül. Ennek következtében nemcsak a felkarcsont tolódik el előrefelé és befelé az érzékeny vállízülettől a szükséges kompenzáció érdekében, hanem a vállízületet körülölelő lapos íncsoport, az úgynevezett rotátorköpeny szemközti részei is reflexszerűen megfeszülnek, és így nagy feszültséget idéznek elő az ízület körül. Ez a nagy feszültség behúzza a felkarcsontot a vállízületbe és a kar vagy a vállízület az ízületben fennálló megemelkedett feszültség alatt mozog, ami a passzív struktúrák elhasználódásával és nem megfelelő regenerálódási képességgel jár, továbbá erőteljesen hozzájárul az impingement-szindróma vagy befagyott váll kialakulásához.

Hasonlóképpen, a kéztőalagút szindróma nem ritkán úgy fordul elő, hogy nem vesszük észre, hogy a kezet ellátó ideg és artéria anatómiailag leszűkült helyeken kényszerül áthaladni. Például az állandó feszültség következtében megvastagodott és megnagyobbodott izmok nyomják az idegeket és a véredényeket, nyomás alá helyezik azokat, amint az elülső nyaki izomzat, az elülső ferde nyakizom és a már említett mellkasi izmok esetében látható. A vezetőképességnek a kézben történő mérése önmagában ezért nem egyértelmű bizonyíték arra, hogy a kéztőalagútban valódi szűkület áll fenn, mivel a panaszokat az ezekben a struktúrákban fennálló izomfeszülés is okozhatja. Hasznosnak tűnik elvégezni ezt a vizsgálatot (például a kezelés során), mielőtt a tenyeret műtétileg felnyitnák.

Ilyen példákat a testtartásban szerepet játszó minden ízület vagy ízületi rendszer esetében találunk, például a csípő és a térd ízületeinél, vagy az ágyéki és nyaki csigolyáknál.

Az izomfeszülés következtében kialakuló szervi károsodások

Az ülés közben felvett testtartás hatást gyakorol a rekeszizomra is, ami logikusan következményekkel jár.

Normál esetben állás közben a mellkas függőleges, és a rekeszizom kilégzés közben elernyed, ami segíti a kilégzést és a szén-dioxid eltávolítását.

Energiaellátás – Kimerültség – Kiégés

Ülés közben a hasi szervek alulról nyomják a rekeszizmot. Előregörbült testtartásban a hasi szervek rendelkezésére álló tér korlátozott, így az egyetlen elfoglalható terület, a rekeszizom irányába felfelé tolódnak el. A rekeszizom, mint elmozdítható elem, felfelé enged, ezáltal azonban csökken a légzés támogatása, mivel a rekeszizom nem tud teljesen elernyedni, és így nem tudja megfelelően kiüríteni a tüdőt. Ennek eredményeképpen a szén-dioxid egy része a tüdőben marad, és korlátozza az oxigénfelvételt. A szervezet kevesebb oxigént tud felvenni és a sejtekbe szállítani, ahol az energiatermelés nagyrészt oxigén jelenlétében történő égetéssel történik – ez az egyik lehetséges oka annak, hogy miért romlik az energiatermelés, és miért következhet általános kimerültség és energiahiány a rossz testtartásból.

A szív térigény miatt kialakult stresszállapota

A mellüreg ugyanezen okok miatti beszűkülése és a rekeszizomra nehezedő megnövekedett nyomás a szív csúcsán is stresszt idéz elő. A szívnek ugyanazt a szivattyúzó teljesítményt kell produkálnia megnövekedett nyomás alatt. A szív egyszerűen úgy oldja meg ezt a problémát, hogy nagyobb nyomást fejt ki és gyorsabban ver. Ez megemelkedett, magas pulzusszámot és magas vérnyomást jelent.

A gyomorkapu és a savas reflux

Mivel a nyelőcső áthalad a rekeszizmon és a gyomorkapu a rekeszizom magasságában van, a feszült vagy elernyedésre képtelen rekeszizom károsíthatja a gyomorkapu záró mechanizmusát. Emiatt figyelhető meg a gyakorlatban az, hogy a savas reflux tünetei jelentősen javulhatnak a rekeszizom feszültségének szabályozásával.

Az ülés csapdája és a versenysport

Még a versenysportolók is járnak iskolába, ahol a 3-18 éves koruk közötti növekedési szakaszban beléjük nevelik a test elülső részét összehúzó testtartást, az egész napos ülést – és ez idővel jelentősen több ráfordítást követel, mint amennyire a sportedzéshez ténylegesen szükség lenne. A hajlító és feszítő izomzat között megmutatkozó, belenevelt feszítési egyensúlyhiány is befolyásolja a sportoló teljesítményét.

A biomechanikai egyensúly (vagy feszültség egyensúly) általában határozottan pozitív hatást gyakorol az állóképességi sportolókra, mivel a mozgás gazdaságossága döntő szerepet játszik a versenyben. Minél könnyebben megy a mozgás (belső ellenállás leküzdése nélkül), annál nagyobb hatást gyakorol az energiaellátás a teljesítményre.

A rendszerek közötti kölcsönhatás

A komplex struktúrák kezelése során egyidejűleg veszünk célba több hatásmechanizmust és azok következményeit.

Ezek a mechanizmusok valójában egymásra épülnek:

  • Az izomfeszültség a hajlító és feszítő izmok összehangolása révén áramlik
  • Fascia kötőszöveti (izomhüvelyi) áramlások
  • Nyirokáramlás
  • Neurológiai útvonalak
  • Meridián áramlások

A feszültség anatómiai áramlása az állandó ülés miatt összehúzódott izmokban kölcsönhatásokkal és/vagy hasonló áramlásokkal jár az izomhártya (fascia) rendszerben is. Az idegrendszeren túl ma már a fascia rendszert is információközvetítő képletnek tekintik. Mindemellett a test elülső részének összehúzódása az elsődleges méregtelenítő mechanizmusnak számító nyirokrendszer működését is befolyásolja. Egy másik szabályozó mechanizmus az energiarendszer, amit az ázsiai alternatív gyógyászat már 5000 éve tanulmányoz, és amelyet egy megalapozott kezelési módszertannak tekinthetünk. Az energiaáramlást az izomfeszülés negatívan befolyásolja.

Ezért különösen hatásos és hasznos, ha a testet a különféle öngyógyító erők aktiválásával támogatjuk. 

Kérdése van?

Munkatársaink örömmel segítenek. Forduljon hozzánk bizalommal!

Nemrég nézett
Hotels
Packages & Specials